Pozitív pszichológia – Wikipédia

A pszichológia szempontjából egy személy karakterének meghatározására

Élete[ szerkesztés ] ben Montezumában, az Egyesült Államokban született, négy fiúgyermek közül a legfiatalabbként. A Harvardon tanult pszichológiát és társadalometikát, külföldi tanulmányutakat követően pedig haláláig a Harvard pszichológia és szociálpszichológia professzoraként tanított. Munkássága nagy részében a Harvard Egyetemen, a szociáletika részlegén tevékenykedett, ahol a személyiségvonások témája foglalkoztatta.

Elmélete fejlesztésén túl széles körben tanulmányozta az előítéletesség jelenségét is.

a pszichológia szempontjából egy személy karakterének meghatározására

Magyar nyelven is olvasható fő művei: A személyiség alakulása és Az előítélet. További híres műve: Personality: a Psychological Interpretation.

Gordon Allport – Wikipédia

Munkássága: Élő víz a látás javítása érdekében vonáselméletek kezdete[ szerkesztés ] Gordon Williard Allport volt az első és egyúttal egyik legismertebb vonáselmélet-kutató. Nagy érdeme, hogy több mint négy évtizednyi tudományos tevékenységével a személyiség kutatását a tudományos pszichológia érdekes és nagy kihívást jelentő területévé tette. Hívő keresztény, de munkássága mégsem tükrözi e szemléletet; ideológiamentes marad.

Több tanulmány vizsgálta a vallás és boldogság közötti kapcsolatot. Változások a boldogság szintjében[ szerkesztés ] Daniel Kahneman Az ember érzelmekre épülő élvezeti alkalmazkodása megmagyarázza, hogy miért nincs a szépségnek, hírességnek és pénznek hosszútávú hatása a boldogságra ezeket a tényezőket másképpen élvezeti futópadnak is nevezik. A kutatások azt mutatják, hogy csak az elmúlt három hónap eseményei befolyásolják a boldogság szintjét. Daniel Kahneman magyarázata szerint ugyanis "nem mozgássérültek teljes idejükben

Egy híres anekdota életéből: 22 éves korában Bécsbe utazott azzal a céllal, hogy találkozzon a kor egyik leghíresebb szakemberével: Sigmund Freuddal.

Freuddal való találkozása után arra a véleményre jutott, hogy a pszichoanalízis spekulatív tudományterület, Freud pedig eltúlozza a tudattalannak a személyiségre gyakorolt hatását. Úgy vélte, a felnőtt, egészséges ember olyan racionális tudatos lény, aki ellenőrzése alatt tartja a viselkedését irányító motívumokat, a tudattalan pedig csak a patológiás vagy a neurotikus személyiségeknél kerül előtérbe.

A múltbeli élmények, tapasztalatok a jelen viselkedésre gyakorolt hatásáról alkotott véleménye ugyancsak eltért Freudétól, hiszen úgy gondolta: az ember nem rabja gyerekkori konfliktusainak, viselkedése sokkal inkább a jelenre és a jövőre irányul, mintsem a múltból élne.

A pszichoanalízissel való szembehelyezkedésének harmadik pontja, hogy Allport az egészséges személyiség megismerésére törekedett, és szerinte ehhez a patológiák tanulmányozása útján nem lehet közelebb kerülni. Ez irányú szintézisében elemezte a személyiségfejlődés szakaszait, a személyiség működésének motivációs struktúráját. Szociálpszichológiai elemzései közül az előítéleteket vizsgáló látássérülés okuk a legjelentősebb, amely egyebek között a vallásos magatartás és meggyőződés bizonyos elemeit is az előítéletesség szemszögéből tanulmányozza.

Kifejezetten valláslélektani kérdésekben Abraham Maslow mellett Allport volt az amerikai humanista valláslélektani iskola legjelentősebb képviselője, aki a vallási motivációt is szigorúan profán és szekuláris módon, a személyiség egy összetevőjeként, az egyén és a közösség építőköveként vizsgálta és kitüntetett jelentőséget tulajdonított a vallásos meggyőződés viselkedésvezérlő és cselekvésirányító természetének, azt az analitikus elgondolást pedig határozottan elutasította, amely a vallást nem az individualitás építőkövének, hanem romboló hatású személyiségtorzító tünetnek tekintette.

Két részre, temperamentumra és karakterre osztja, igazodva a klasszikus görög filozófusok és a Az előbbi alkotóelemet öröklött potenciálnak tekinti, amely jelentősen determinálja, hogy az egyén élete során kivé, mivé válhat.

Pozitív pszichológia

A karakter viszont inkább viselkedési kódot jelent, amelyet a társadalom határoz meg. A definíció fő elemei: változás, pszichofiziológiai determinizmus és egyediség. A vonás dinamikus jellegű tulajdonság, amely meghatározza a viselkedést. Minden személy keresi az olyan helyzeteket, amelyekben kifejezésre juttathatja legfontosabb személyiségjegyeit.

A vonás létezése empirikusan is kimutatható — megfigyelések sorával, vagy esettanulmány útján. Egyes vonások viszonylag függetlenek egymástól, míg mások kapcsolódnak.

a pszichológia szempontjából egy személy karakterének meghatározására

Például a reflektivitás és a humor összefügg, hiszen az egyén ugyanarra a helyzetre integráltan, több síkon is látászavar fajtái, viszont a precizitás és a barátságosság független jegyek. A vonás nem morális vagy társas értékeket fejez ki — optimális esetben a viselkedésre utal.

A vonás viszonyítható a személy más személyiségtényezőihez vagy akár a populációhoz is.

Gordon Allport

Ha egy adott cselekvés vagy szokás nem konzisztens a hozzátartozó vonással, ez még nem vonja kétségbe, hogy a vonás entitásként létezik. Így pl. A személyiség alkotóelemeiként a vonásokat jelöli meg, amelyeket prediszpozícióknak tekint a helyzetek egész sorában hasonló viselkedésre, és amelyek egy adott személyt konzisztensen megkülönböztetnek másoktól.

A konzisztenciát a személyiség állandóságát Allport transzszituációs jellegűnek tekinti, ezáltal szemléletében az interakcionista felfogást, a személyiség és a környezet a viselkedésre gyakorolt együttes hatását vallja. Feltételezi, hogy bizonyos vonások csak specifikus helyzetekben aktiválódnak, és ezáltal a konzisztencia nem általános. Bár egy adott vonás meglehetősen stabil is lehet, sokszor eltérő viselkedéses reakciókat jelent pl.

Sportelméleti ismeretek

Műveiben megjelenik a proaktív interakció gondolata, a mai elméletalkotókhoz hasonlóan úgy látta, hajlamosak vagyunk a személyiségünkhöz illő helyzetek aktív keresésére. Közös és egyéni vonások[ szerkesztés ] Allport elsőként különíti el a nomotetikus és idiografikus megközelítést.

Előbbi az emberek közös vonásainak, személyiségjegyeinek megismerése, leírása és megértése, utóbbi pedig egy adott egyén egyediségének, személyiségvonásai összekapcsolódásának tanulmányozását jelenti. Sok olyan vonást vél felfedezni, amelyek lényegében minden személynél egyediek, ezért az idiografikus, kvalitatív megközelítést szorgalmazza.

Úgy véli, ha az emberekről általában tudunk valamit, ez adott személy megismerésénél meglehetősen keveset segít. Allportnál ugyanakkor mégis megjelennek egységes, közös vonások is, amelyek összehasonlíthatók, normál eloszlást követnek, és amelyeket a kultúra is befolyásol. A nyugati világban például a társas megismerés sablonjaihoz tartozik, hogy valaki introvertált vagy extravertált, liberális vagy konzervatív, e szociális sémák jelentése pedig egy azonos kultúra tagjainak számára többnyire egyértelmű.

A gyökeresen eltérő társadalmak közt természetesen már nincs meg ez az egyezés. A közös vonásokkal ellentétben, az egyéni vonások nem összehasonlíthatók, hiszen adott személynél egyediek. Tanulmányozásukhoz értelmező-hermeneutikus módszereket szükséges használni, például naplók, levelek, élménybeszámolók tartalomelemzését. Vonástípusok aszerint is elkülöníthetők, hogy a személyiség mekkora tartományát fedik le, és milyen széles körben befolyásolják a viselkedést.

Allport kardinális, centrális és másodlagos vonásokat írt le. Kardinális vonásnak[ szerkesztés ] tekintjük a szinte minden cselekvésben megnyilvánuló, az el sem rejthető általános tulajdonságokat pl. Egyetlen olyan kardinális vonás van, amelyet lehet leplezni: a pszichopátia. A történelem és az irodalom jeles, ismert személyiségeit nemritkán ezekről is ismerjük. Néhány példa: fausti az az ember, aki eladta lelkét az ördögnekhoméroszi hősiesmachiavellista a cél szentesíti az eszközt elvet vallószadista másokat gyötrő, kínzó, Sade márkihoz hasonló személyiségű.

A vonásfajta csak keveseknél lelhető fel. Kozponti vonások[ szerkesztés ] sok különböző helyzetben irányítják a viselkedést. A kardinális vonásoktól eltérően, minden embernél megtalálhatók, és szűkebb körben hatnak. Ha a hétköznapi életben megkérnek bennünket, hogy jellemezzünk valakit vagy akár kezdjünk önjellemzésbe 3—10 centrális jegyet szoktunk kiemelni.

a pszichológia szempontjából egy személy karakterének meghatározására

Másodlagos vonások[ tesztelje rövidlátását ] — Hatásuk még specifikusabb. Csak egyes helyzetekben mutatkoznak meg, és a személyiség általános jellemzésére sem használhatók.

Ilyen lehet pl. Ha ezeket is fel akarjuk deríteni, alaposan ismernünk kell a vizsgálandó egyént. A vonások általa feltételezett egyediségét egy példával illusztráljuk: lehet, hogy két személy egyformán fél a sötéttől, de mögöttes indokaik, kapcsolódó képzeteik egyáltalán nem egyeznek meg. A fenti hierarchiától eltérő másik rendszerében Allport a vonások alatti szintre a szokásokat vizuális immunitás, amelyekről úgy vélte, befolyásuk sokkal kisebb a vonásokénál, és merevebbek, mivel jól meghatározható ingerre adott sajátos választ feltételeznek.

A pszichológia szempontjából egy személy karakterének meghatározására

A szokások többnyire vonássá ötvöződnek pl. Az attitűd[ szerkesztés ] ben Gordon Allport felülvizsgálta az attitűdteória és -kutatás egész területét. Több a pszichológia szempontjából egy személy karakterének meghatározására száz különböző attitűddefiníció áttekintése után Allport úgy találta, hogy a legtöbb kutató alapvetően megegyezik abban, hogy az attitűd tanult prediszpozíció a pszichológia szempontjából egy személy karakterének meghatározására tárggyal vagy tárgyaknak egy osztályával szembeni válaszreakció következetesen kedvező vagy kedvezőtlen módját illetően.

Rámutatott továbbá, hogy ez a kettősség az attitűd irányulásában a kedvező, illetőleg a kedvezőtlen gyakran úgy szerepel, mint a fogalom legjellemzőbb vonása. Tehát az attitűdöt úgy fogták fel, mint egy egyszerű egydimenziós fogalmat.

a pszichológia szempontjából egy személy karakterének meghatározására

De ahogy Allport megjegyzi, az erre az attitűdkoncepcióra alapozott kutatás nem volt eredményes a viselkedés predikciójára nézve, s szerinte az egydimenziós szemlélet túlegyszerűsített. Valóban Allport szemszögéből nézve két ember hasonlóképpen kedvezően viszonyulhat egy tárgyhoz, mégis különbözőképpen érezhetnek a tárgy egyes összetevőivel vagy vonásaival szemben.

Például két ember egyforma jóindulatot érezhet az egyház iránt, de egészen különbözőképpen érezhet az egyház egyes vonásaival vagy gyakorlatával szemben. Hasonlóképpen, két ember egyformán a változás mellett lehet, de ugyanakkor nem egyeznek meg egy reformmozgalom kiviteli módjában.

Így Allport szerint, bár két ember ugyanolyan fokú érzelemmel viseltethetik egy tárgy iránt, kvalitatíve különbözhetnek egymástól hozzá való attitűdjükben. Nyilvánvaló — folytatja —, hogy az egyik ok, amiért nem tudjuk megjósolni a viselkedést az attitűdből, az, hogy a mi attitűdméréseink egydimenziósak, és nem veszik számításba az attitűdnek ezt a kvalitatív természetét. Allport ezért döntött az attitűd kvalitatív természetének tekintetbevétele mellett.

Allport ellenvetését azonban nem kísérte ezeknek a kvalitatív különbségeknek a mérésére alkalmas technika, s ez részben megmagyarázhatja, miért talált az ellenvetés süket fülekre. Valóban, hogy folytassuk Allport áttekintését, a kutatók tovább folytatták az attitűd egyetlen jellemzővel való mérését, ami lényegében a tárggyal szemben megnyilvánuló kedvező vagy kedvezőtlen egydimenziós skálán helyezte el a válaszolót.

Sőt érdemes megjegyezni, hogy a két legnagyobb attitűdmérő eszköz, amelyet Allport beszámolója óta bevezettek a Guttmann-skála és a szemantikus differenciálkifejezetten egydimenziós adatok nyerésére szolgált. Mindamellett a viselkedés predikciója alapvető koncepció maradt, és megoldatlan probléma.

a pszichológia szempontjából egy személy karakterének meghatározására

Allport a személyiség fejlődéséről és működéséről[ szerkesztés ] Az én működését vizsgálva, Allport én-definíciók százait tekintette át, azonban egyiket sem tudta teljességgel elfogadni. Hangsúlyozta, hogy az én az emberi természet pozitív, kreatív, növekedésre és fejlődésre törekvő, jövő felé irányuló része.

Számos aspektusát különítette el, kiemelve az egyes részeknek a személyiség szempontjából megfigyelhető hasznosságát. Ezzel együtt egy lényegi én-struktúrát is leírt, amelyet a proprium névvel jelölt.

Felfogása szerint ez a struktúra egyfajta rendező elv, amely egységbe integrálja az attitűdöket, vonásokat, értékeket, motívumokat, diszpozíciókat.

Az egyik fő motiváló erőnek a biológiai gyengén látó jogok teljesítéséért tekinti, melyhez az opportunisztikus működésmódot kapcsolja. Ez az erő reaktív, múltra orientált és biológiai jellegű, így az emberi természetnek csak viszonylag kis részét magyarázza.

A többi részt más működtető erő határozza meg, a propriális funkció, amely, az opportunisztikus funkcióval ellentétben, proaktív, jövőre orientált és pszichológiai jellegű; kapcsolódik az énképhez, az egyén önkifejezését szolgálja.

Allport úgy véli, minden, ami történik velünk, jelentősen függ attól, hogy önmagunkat hogyan látjuk, s ily módon az utóbbi — elengedhetetlen — működésmóddal jár. A proprium jelentését egy példával lehet érzékeltetni.

A pszichológia szempontjából egy személy karakterének meghatározására - missgreen.hu

Ha most az Olvasó visszaemlékszik egy helyzetre, amikor erős, kényszerítő késztetést érzett arra, hogy valamit egy bizonyos módon kell tennie, biztos lehet benne: a múltnak ezen a pontján fontos dolgot tapasztalhatott meg önmagával kapcsolatban. Allport szerint ilyenkor a propriális működésmódot használjuk. Hasonló élmény az is, amikor egy önismereti foglalkozás során fontos felismerésig jutunk, érezzük, hogy amit megtapasztaltunk, az valóban rólunk szól.

A propriális működés lényegében azt jelenti: úgy cselekedni, hogy a tetteink összhangban legyenek a valódi énünkkel. Allport kétféle, fenomenológiai és funkcionális proprium-definíciót használt, s eközben minél körültekintőbben próbált eljárni e fontosnak vélt fogalom meghatározásánál.

Fenomenológiai szempontból a proprium az általunk megtapasztalt ént jelenti, amely elemeit lényeginek, hozzánk közel állónak, kedvesnek éljük meg. A funkcionális definíció lényege viszont, hogy a proprium egyúttal a környezethez való alkalmazkodást is irányítja.

Miért ragaszkodom akkor is, ha nem kellek?

A szerző munkájának egyik legfontosabb része a személyiség fejlődéséről szól. Véleménye szerint az emberi élet során nincs folytonosság múlt és jelen, gyermek és felnőtt énünk között, ennek megfelelően az emberi fejlődés szakaszokra tagolódik.

A gyereket primitív ösztönök vezérlik, és viselkedése a pszichológia szempontjából egy személy karakterének meghatározására reflexszerű, az érett felnőtt személyisége viszont egészen más szinten működik a funkcionális autonómia szerinti átrendeződés folytán.

  1. Pozitív pszichológia – Wikipédia
  2. Célja, hogy a testnevelés alapvető pedagógiai ismereteiről tájékoztatást adjon a kapcsolódó tudományterületek legújabb eredményei és konszenzuson alapuló álláspontjai szerint.
  3. A pszichológia szempontjából egy személy karakterének meghatározására Week 1 eszközök és szimulátorok a látás helyreállításához Pszichológia és kapcsolatok Természetes személy meghatározása.
  4. A normális szem legjobb látási távolsága
  5. Látástámogató szemüveg
  6. Gyanított hypophysis mikroadenoma
  7. Что ты думаешь о .

A személyiségfejlődés során időről időre a teljes személyiségrendszer megújul és átalakul: a különböző életszakaszokban új funkciók bontakoznak ki, és jutnak fontos szerephez. Az én hét funkciója is ezt a hierarchiát képezi le: 1.

Testi én-érzés.